Nynorskordboka
tilbakeleggje, tilbakelegge
tilbakeleggja, tilbakelegga
verb
| infinitiv | presens | preteritum | presens perfektum | imperativ |
|---|---|---|---|---|
| å tilbakeleggaå tilbakelegge | tilbakelegg | tilbakela | har tilbakelagt | tilbakelegg! |
| å tilbakeleggjaå tilbakeleggje |
| perfektum partisipp | presens partisipp | |||
|---|---|---|---|---|
| hankjønn / hokjønn | inkjekjønn | bunden form | fleirtal | |
| tilbakelagd + substantiv | tilbakelagt + substantiv | den/det tilbakelagde + substantiv | tilbakelagde + substantiv | tilbakeleggande |
| tilbakeleggjande | ||||
Tyding og bruk
leggje noko bak seg, til dømes ei strekning eller ein periode
Døme
- vi tilbakela 3 mil om dagen
- brukt som adjektiv:
- eit tilbakelagt stadium i utviklinga