Nynorskordboka
beintøff
adjektiv
eintal | fleirtal | ||
---|---|---|---|
hankjønn / hokjønn | inkjekjønn | bunden form | |
beintøff | beintøft | beintøffe | beintøffe |
Tyding og bruk
- særs slitsam og krevjande;svært tøff (2, 2)
Døme
- beintøff konkurranse;
- ein beintøff kamp;
- beintøff økonomisk styring
- om person: svært robust og tøff (2, 1)
Døme
- ei beintøff jente