Bokmålsordboka
trøblete, trøblet
adjektiv
| entall | flertall | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hunkjønn | intetkjønn | bestemt form | |
| trøblet | trøblet | trøblete | trøblete |
| trøblete | trøblete | ||
Betydning og bruk
som medfører trøbbel;
Eksempel
- det var trøblete å finne fram
| entall | flertall | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hunkjønn | intetkjønn | bestemt form | |
| trøblet | trøblet | trøblete | trøblete |
| trøblete | trøblete | ||