Nynorskordboka
tekkjeleg, tekkeleg
adjektiv
| eintal | fleirtal | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hokjønn | inkjekjønn | bunden form | |
| tekkeleg | tekkeleg | tekkelege | tekkelege |
| tekkjeleg | tekkjeleg | tekkjelege | tekkjelege |
| gradbøying | ||
|---|---|---|
| komparativ | superlativ ubunden form | superlativ bunden form |
| tekkelegare | tekkelegast | tekkelegaste |
| tekkjelegare | tekkjelegast | tekkjelegaste |
Opphav
norrønt þekkiligr; av tekke (3 og tekkjastTyding og bruk
- tiltalande i åtferd;smålåten og høfleg
Døme
- ha eit tekkjeleg vesen
- brukt som adverb:
- oppføre seg tekkjeleg
- ikkje utfordrande eller dristig;sømeleg, anstendig (2)
Døme
- ei tekkjeleg badedrakt
- brukt som adverb:
- kle seg tekkjeleg