populær
прикметник
Походження
gjennom fransk; frå latin populus ‘folk’Значення та вживання
- godt likt, omtykt, venesæl, folkekjær
Приклад
- ein populær talar
- lettfatteleg, enkel, folkeleg
Приклад
- ei populær framstilling av eit vanskeleg emne
- vanleg, utbreidd, gjengs
Приклад
- sykling er populært