Nynorskordboka
veikmælt
adjektiv
| eintal | fleirtal | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hokjønn | inkjekjønn | bunden form | |
| veikmælt | veikmælt | veikmælte | veikmælte |
Tyding og bruk
som har veikt mål (2, 1);
som snakkar lågt og stille
| eintal | fleirtal | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hokjønn | inkjekjønn | bunden form | |
| veikmælt | veikmælt | veikmælte | veikmælte |