Bokmålsordboka
utløselig, utløyselig
adjektiv
| entall | flertall | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hunkjønn | intetkjønn | bestemt form | |
| utløselig | utløselig | utløselige | utløselige |
| utløyselig | utløyselig | utløyselige | utløyselige |
Betydning og bruk
som kan utløses;
jamfør utløse (1)
| entall | flertall | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hunkjønn | intetkjønn | bestemt form | |
| utløselig | utløselig | utløselige | utløselige |
| utløyselig | utløyselig | utløyselige | utløyselige |