Bokmålsordboka
kvekken
adjektiv
| entall | flertall | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hunkjønn | intetkjønn | bestemt form | |
| kvekken | kvekkent | kvekne | kvekne |
Betydning og bruk
som lett kvekker (1;
Eksempel
- han er blitt så kvekken
| entall | flertall | ||
|---|---|---|---|
| hankjønn / hunkjønn | intetkjønn | bestemt form | |
| kvekken | kvekkent | kvekne | kvekne |