Nynorskordboka
påtale 2
påtala
дієслово
розділений інфінітив: -a
| інфінітив | теперішній | минулий | теперішній доконаний | імператив |
|---|---|---|---|---|
| å påtalaå påtale | påtalarpåtaler | påtalte | har påtalt | påtal! |
| påtalar | påtala | har påtala | påtal!påtala!påtale! |
| дієприкметник минулого часу | дієприкметник теперішнього часу | |||
|---|---|---|---|---|
| чоловічий / жіночий рід | середній рід | означена форма | множина | |
| påtalt + іменник | påtalt + іменник | den/det påtalte + іменник | påtalte + іменник | påtalande |
| påtala + іменник | påtala + іменник | den/det påtala + іменник | påtala + іменник | |
Значення та вживання
- klage på;
Приклад
- påtale feil i saksførehavinga
- brukt som adjektiv:
- dei påtalte forholda vart raskt ordna
- reise påtale (1, 2)
Приклад
- brotet skal påtalast når riksadvokaten krev det