Nynorskordboka
kvittere
kvittera
дієслово
| інфінітив | теперішній | минулий | теперішній доконаний | імператив |
|---|---|---|---|---|
| å kvitteraå kvittere | kvitterer | kvitterte | har kvittert | kvitter! |
| дієприкметник минулого часу | дієприкметник теперішнього часу | |||
|---|---|---|---|---|
| чоловічий / жіночий рід | середній рід | означена форма | множина | |
| kvittert + іменник | kvittert + іменник | den/det kvitterte + іменник | kvitterte + іменник | kvitterande |
Походження
gjennom lågtysk, frå mellomalderlatin, opphavleg av latin quietus ‘roleg’; jamfør kvitt (3Значення та вживання
- gje skriftleg prov for at noko er betalt eller motteke
Приклад
- kvittere for ein sum
- gjere gjengjeld
Приклад
- han kvitterte for gåva med ei takketale
Фіксовані вирази
- kvittere ut
- få levert mot kvittering
- kvittere ut pengane
- gjere seg ferdig med
- kvittere ut ei sak