Nynorskordboka
gehør
іменник середній
| однина | множина | ||
|---|---|---|---|
| неозначена форма | означена форма | неозначена форма | означена форма |
| eit gehør | gehøret | gehør | gehøra |
Походження
frå lågtysk eller tysk ‘høyrsel’Значення та вживання
- evne til å oppfatte og gje att musikk
Приклад
- ha gehør;
- spele etter gehør
Приклад
- få gehør for framlegget
Фіксовані вирази
- absolutt gehørdet å kunne bestemme tonehøgd ved hjelp av øyret