Nynorskordboka
forrekne
forrekna
дієслово
| інфінітив | теперішній | минулий | теперішній доконаний | імператив |
|---|---|---|---|---|
| å forreknaå forrekne | forreknar | forrekna | har forrekna | forrekn!forrekna!forrekne! |
| дієприкметник минулого часу | дієприкметник теперішнього часу | |||
|---|---|---|---|---|
| чоловічий / жіночий рід | середній рід | означена форма | множина | |
| forrekna + іменник | forrekna + іменник | den/det forrekna + іменник | forrekna + іменник | forreknande |
Походження
frå tysk; av for- (2Фіксовані вирази
- forrekne segmisrekne seg, vurdere gale;
feilberekne- han tenkte å få arven, men der forrekna han seg;
- vere i ferd med å forrekne seg grovt