Bokmålsordboka
brunkull, brunkøl
іменник середній
| однина | множина | ||
|---|---|---|---|
| неозначена форма | означена форма | неозначена форма | означена форма |
| et brunkøl | brunkølet | brunkøl | brunkølabrunkølene |
| et brunkull | brunkullet | brunkull | brunkullabrunkullene |
Значення та вживання
kull (2, 1) som er en mellomting mellom torv og steinkull;