Bokmålsordboka
forfeile
дієслово
| інфінітив | теперішній | минулий | теперішній доконаний | імператив |
|---|---|---|---|---|
| å forfeile | forfeiler | forfeila | har forfeila | forfeil! |
| forfeilet | har forfeilet | |||
| forfeilte | har forfeilt |
| дієприкметник минулого часу | дієприкметник теперішнього часу | |||
|---|---|---|---|---|
| чоловічий / жіночий рід | середній рід | означена форма | множина | |
| forfeila + іменник | forfeila + іменник | den/det forfeila + іменник | forfeila + іменник | forfeilende |
| forfeilet + іменник | forfeilet + іменник | den/det forfeilede + іменник | forfeilede + іменник | |
| den/det forfeilete + іменник | forfeilete + іменник | |||
| forfeilt + іменник | forfeilt + іменник | den/det forfeilte + іменник | forfeilte + іменник | |