Bokmålsordboka
selvrettferdig, sjølrettferdig
прикметник
однина | множина | ||
---|---|---|---|
чоловічий / жіночий рід | середній рід | означена форма | |
selvrettferdig | selvrettferdig | selvrettferdige | selvrettferdige |
sjølrettferdig | sjølrettferdig | sjølrettferdige | sjølrettferdige |
Значення та вживання
uten feil etter egen mening;